Péter egy eldugott völgyben bukkant rá a ritka orchideára, amelyet a tudomány már évtizedek óta kihaltnak hitt. A növény gyönyörű volt: élénk lila szirmai mintha a napfényt tükrözték volna vissza. Biológusként pontosan tudta, mit jelent ez a felfedezés: egy tudományos áttörést, amely megváltoztathatja az életét.

Hazafelé menet azonban telefonhívást kapott. Egy ismerős gyógyszergyár, amely egzotikus növények gyógyászati felhasználására specializálódott, óriási összeget ajánlott az orchideáért. Egy életre meggazdagodhatna, és a pénzből végre megvalósíthatná az álmát: megnyitni egy kutatóközpontot a természetvédelem érdekében. De tudta, hogy ha átadja a növényt, a gyár valószínűleg tönkreteszi a faj utolsó példányát.

Péter napokon át vívódott. A kutatóközpont megmenthetne más fajokat, de ennek az orchideának talán sosem lenne több esélye. Az erdőbe visszatérve hosszasan nézte a növényt. „Megéri feláldozni valamit, hogy valami mást megmentsünk?” – töprengett.

Végül egy kis csomagot készített. Az orchidea egy részét mintaként megőrizte a laborban, de a növényt visszaültette a földbe. Egy helyre, amelyet senki sem találhat meg könnyen.

„Az élet értéke nem pénzben mérhető” – gondolta, miközben elindult hazafelé.